Várszegi Csaba, a pécsi táborhely oszlopos tagja. Templomos lovag, három gyönyörű gyermek édesapja és a Ciszterci Nagy Lajos Gimnázium magyar tanára. 2001 óta vesz részt a Rákóczi Mozgótábor szervezésében.
Megkértük Csabát, hogy válaszoljon egy pár kérdésünkre a Táborral kapcsolatban.
Miben különböznek a jelenlegi résztvevők a korábbi táborozóktól?
Szerencsére az az egy dolog, hogy a résztvevők meg vannak válogatva nem változott. Látszik rajtuk, hogy mind intelligensek, értelmesek. Sajnos a mostani gyerekeknél már felmerül a neveléshiány, korábban ilyen nem fordult elő. Néha rájuk kell szólni, figyelmeztetni kell, de ettől eltekintve nyitottak, aranyosak és jópofák. Felettébb kedves társaság.
Miért veszel részt a Táborban?
3 fő oka van:
- A lovagrend miatt, kötelességemnek érzem, hogy szellemileg támogassam a határontúli magyarokat.
- A cserkészkedés a második indító oka. A 3. cserkésztörvény így szól: „A cserkész ahol tud, segít”. Ez kötelez engem arra, hogy részt vegyek a Táborban és annak szervezésében.
- A tanári pálya késztet arra, hogy ezt csináljam. Megszoktam ezt a közeget. Szeretem látni a fiatalokat, szeretek beszélni hozzájuk, figyelni őket. Szeretem ezt csinálni.
Mivel elég sok templomot látogatnak meg a Táborban a fiatalok, érdekelne, hogy mit gondol a modern fiatalokról, a vallásosságukról?
Szerintem fontos a templomok látogatása a Tábor ideje alatt, mivel sajnos az a tapasztalatom, hogy az emberiség kezdi elveszíteni a szakralitását, ezért is lényeges, hogy kapjanak impulzust. Nagyon sok a vallást pótló elv, imádnivaló, különböző filozófiák.
Egyértelmű, hogy nem tudunk mindenkire hatással lenni, de én úgy gondolom, hogyha 90-100-ból 5-10 emberben felébresztünk valamit, az már nagyon jó eredmény, megéri.
Az ember lényege a szakralitása, meg kell őrizni magunkban a hitet.
Mit üzensz az idei táborozóknak?
A jó táborozás elhagyhatatlan része a közösségélmény. Gyakran előfordul, hogy bandák, klikkek alakulnak ki, de nincs közösség. Szerencsére Magyarországon ez nem esik szét.
Szóval üzenem az idei táborozóknak, hogy ne feledkezzenek meg a közösségről, beszélhetünk itt osztályról, családról, de akár nemzetről is.
Csaba Várszegi is a key person in Pécs. He is a member of the chivalry order, the father of three beautiful children and a teacher in the Ciszterci Nagy Lajos High School. He takes part in the organization of the Students Without Boundaries program since 2001.
We asked Csaba to answer some of our questions.
What is the difference between the participants now and then?
Luckily, the selection of the participants has not changed. You can see that they are all intelligent and curios young people. Unfortunately, the lack of education at home cannot be unnoticed. Sometimes you have to warn them to pay attention, but despite these things, they are very open minded, cute and funny. They are a really nice company.
Why do you participate in the camp?
There are three reasons for it:
- Because of the chivalry order, I feel that it is my duty to support the Hungarians living outside the borders of Hungary
- Because I am also a scout and a scout helps wherever he or she can. This is my obligation to take part in the camp.
- Because I am a teacher. I am used to this atmosphere. I like to see the young people, to talk to them and watch them. I like to do this.
What do you think about the modern young people and their relation to religion?
I think it is really important for the participants to visit churches while they are in the camp. My experience is that today the people are losing their connection with sacristy and because of this it is import to give some impulses. There are different principles, thing to worship and philosophies for substituting religion. We cannot influence everybody that is clear. But I think that if we manage to wake up something in 5-10 people from the 90-100, that is a really good result and it was totally worth it. The essence of the human is its sacristy, we have to preserve our faith.
What is your message for the participants?
The essential part of being in the camp is forming a community. Often there are smaller groups, but no community. Luckily it is not typical in Hungary. So my message is that they should not forget the community, may it be a class, a family or even a nation.
