Leírhatatlanul szerencsés embernek érzem magam azért, mert eljuthattam a Rákóczi Mozgótáborba. Amikor elhagytuk Románia területét, az egyik vezetőnk azt mondta: „A Mozgótábor a lehető legjobb dolog, ami megtörténhet veletek középiskolás éveitek során”. Abban a pillanatban egy nagyon eltúlzott kijelentésnek véltem ezt, ám négy csodálatos nap után, amelyet itt töltöttem el, úgy érzem, igaza volt.
Egy rendkívül szórakoztató, érdekes, ügyes és összetartó csapattal megismerni Magyarország kincseit, élményeket élményekre halmozva minden külhoni magyar fiatal álma. Ez, itt és most, ezekben a napokban beteljesül a táborozók számára, számunkra. Kimondhatatlanul jó hangulat, vidámság jellemzi a Mozgótábort, amelyhez fegyelem, szervezettség (sajnos ez egy picit a spontán élmények kialakításának a rovására megy), illetve kivételes vezetés párosul.
Számomra rengeteg tanulságot is rejt magában a Tábor. Egészen eddig azt hittem, hogy csak mi, erdélyiek érezzükk a külhoni kisebbség nyújtotta hátrányokat nap mint nap. Természetesen ismertem Kárpátalját, Felvidéket és Délvidéket is, de csak most tudatosult bennem az, hogy a Táborban megismert emberek, akiket, úgy érzem, már a barátaimnak is nevezhetek már, bizony ugyanazzal a helyzettel, sőt, még rosszabbal küzdenek, mint amivel mi Székelyföldön. Ennek ellenére a média mégis nagyon Erdélyre koncentrál; a Délvidéki vérengzések, a Malenkij robot és a Kassán tett látogatás tudatában elkezdtem megbecsülni azt, amire eddig panaszkodtam illetve sokkal nagyobb figyelmet fordítani a külhoni magyarok helyzetéből létrejövő nehézségekre is.
Köllő Magor Örs, Erdély
I hold myself as immeasurably lucky being able to take part in the Student Without Boundaries camp. When we left Romanian territory, one of our leaders remarked that, “This camp is the best thing that can happen to you in your teenage years.” At the time, I took it as an overstatement but, after four amazing days I have spent in camp, I feel he was right.
It is every Hungarian youth’s dream, coming from outside Hungary to get to know the country, its richness, piling experience on experience, all with an entertaining, interesting, nifty and organized group. This, here and now, will come to be for the participants, for us. The camp is characterized by a sense of good humor and cheer, as well a certain amount of discipline and organization (unfortunately at the expense of spontaneity) … and exceptional leadership.
For me, the program contains a lot of hidden lessons. Up until now, I always thought that it was only us Transylvanians who felt the drawbacks, day after day, of living in minority status outside Hungary. Of course, I heard of the Hungarians of Sub-Carpathia, southern Slovakia (Felvidek) and Voivodina (Serbia), but only now did it become clear to me that I met people in camp who, I already feel are friends, who also struggle with the same situation, perhaps even worse, as we do in Transylvania. In spite of that, the media seems to concentrate on Transylvania; the knowledge of the atrocities in Voivodina, the Malenkij Robota and the visit to Kassa [Kosice in Slovakia] made me re-interpret that which was my main mistake, or put another way, to pay more attention to the difficulties of the situations that beset the other Hungarian minority groups outside Hungary.
Köllő Magor Örs, Transylvania
