Fákon a kabócák, a máriagyűdi templom előtti padokon árgus szemekkel figyelő rákóczisok... Mindenkinek jól esik a fák hűvöse. Jól esik a nagy rohanásban megállni és megpihenni picit, megnyugodni. A zarándokhely padjainál szánunk egy kis időt a hazagondolásra. Hazagondolni azokra, akiket szeretünk, akiknek az életünket köszönhetjük. Ebben a rohanó, materialista világban szeretnénk a fiataloknak egy olyan járható utat mutatni, mely az értékeken alapul - a család fontosságáról, a másik ember értékeléséről, a hála fontosságáról beszélünk épp... Majd csendben felsétálunk és helyet foglalunk a templom padsoraiban. A percekig tartó merengő csendet egyszer csak megtöri az ének: Boldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk...

Cicadas buzzing on the trees, young people sitting on benches in front of the church in Máriagyűd, curiosity shining from their eyes… It feels good to sit in the shade on this hot summer day. It feels good to stop for a little, to calm down and to leave the rush of everyday life behind us. In this moment, at this sacred place, we are sitting in silence and thinking about our homes, we are thinking about our beloved ones. In today’s material world we would like to show these young people that there is another path that is based on values. A path where family is very important, where we respect each other, where we are grateful…Then we climb up to the church and there we sit down in the pews. We stay silent for a few more minutes when suddenly we all start singing: Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk…