2015

Csak így egyszerűen...

Simply like this…

2015. július 16. - Csadi Zoltán

rakoczitabor_2015_55.jpg

Hát akkor, íme, az utolsó bejelentkezés, a 2015-ös Rákóczi Tábor lezárása, a befejező naplóbejegyzés. Két nappal ezelőtt ért véget a huszonkettedik Tábor. A fiatalok haza indultak szülőföldjükre és lassan a tengerentúli vezetők is visszatérnek Kanadába és az Egyesült Államokba. A tizenkét nappal ezelőtt tágra nyitott kapuk egy évre most újra bezárulnak. Persze a munka nem áll meg, szerveződnek a találkozók, a Rákóczi cofeek, a facebookot elárasztották a fiatalok fotói, videói, a lájkok és a mosoly jelek, a kedves üzenetek, az emlék foszlányok és a boldog pillanatok. Igen így volt ez eddig mindig és remélem még hosszú ideig így is marad. Persze az eszközök és a lehetőségek az eltelt huszonkét év alatt sokat változtak, minden felgyorsult, a kapcsolattartás könnyebb, mint eddig bármikor, de ami nem változott semmit az a lelkesedés, az öröm, ami áthatja a tekinteteket.

A búcsú nehéz, a búcsú fáj, de az elmúlásban ott van egy új kezdet lehetősége is és ez az, ami erőt adhat mindannyiunknak. Olyan sokszor akartam már megfejtetni a titkot, hogy mitől is működik az egész, hogy évről évre mitől lesz az egész tábor annyira varázslatos és emberi, hogy az oly sokszor emlegetett és koptatott CSODA mitől is születik meg. Rossz hírem van. Nem sikerült most sem kifürkésznem a titkot.

Itt volt, tudom, érzem, talán láttam, de csak egy pillanatra, és amikor már azt hittem, hogy igen meg van ő az, ez az a pillanat, akkor, ahogy jött úgy el is tűnt. És itt hagyott az emlékeimmel, az emlékeinkkel, ami csak a miénk. Ez az, ami összeköt minket, Rákóczisokat. Az emlékeink. A megélt közös pillanatokat soha, senki, semmikor nem veheti el tőlünk. Ott vagyunk egymás lelkében, szívében lassan háromezren.

Szeretünk titeket Rákóczisok! Csak így egyszerűen...

rakoczitabor_2015_23.jpg

So this is it, the last post from the Students Without Boundaries 2015. The 22nd program ended on Monday, July 13th of this week.  The participants have returned back to their hometowns, cities and villages and the leaders from overseas are also headed back to Canada and United States. The gates of this program that were opened twelve days ago are now closed again for another year. Of course, we keep ourselves busy by organizing reunions, Rákóczi caffés, and the facebook is flooded by the pictures, videos and likes of the participants, with smiles, kind messages, memories and happy moments. Yes, it has been always like this and I hope it will stay like this. The tools and the opportunities have changed a lot in the last twenty-two years, everything is faster, it is easier to stay in touch, but the spirit and the happiness in the eyes of the participants has not changed at all.

Saying goodbye is hard, it hurts a lot, but it brings with it the opportunity of a new beginning and this gives strength to all of us. I have wanted to figure out so how this thing works so many times, how this program turns out to be so wonderful year after year; how this MIRACLE happens. I’ve got bad news: I failed again to figure it out how this miracle takes place.

It was here. I know, I could feel it, maybe I have even seen it, but only for a moment and when I thought that yes, this is it, this is the moment, then suddenly it all disappeared and left me here with my memories, with our memories that belong only to us. This is connecting us - our memories. The moments that we shared can never be taken away from us. We are in each other’s hearts, now nearly all the three thousand of us.

We love you all! It is as simple as this…

rakoczi_2015_68.jpg

Hajókázás

Danube Cruise

Július tizenkettedikével elérkezett a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor egyik legizgalmasabb és egyben legszomorúbb napja: ez pedig a gála est és a Tábor utolsó napja.

A gála estre a tradicionális hajókázás folyamán került sor, amelyre a Tábor valamennyi támogatója is hivatalos volt. Délután háromkor indult el a hajó a Duna mentén. Rövidesen megkezdődött a gála est, amelyet Csadi Zoltán nyitott meg, s Ayklerné Papp Zsuzsa köszöntötte a mélyen tisztelt vendégeket.

Mindezek után a két csoport összeállításának a bemutatására került sor. Fergeteges tehetségek mutatkoztak meg ezen előadás alatt: volt itt ének, mesemondás, szavalat és természetesen a Zrínyi és a Bethlen csoport egyéni himnusza, valamint csatakiáltása. Felettébb megható élmény ennyi tehetséges fiatalt látni és hallani. A közönség több tagját is mélyen meghatotta a táborozók csapatszelleme és hihetetlen produkciója, olyannyira, hogy egyesek nem bírták visszatartani a könnyeiket.

A fantasztikus műsor után tálalták a vacsorát. Három órányi hajózás után partot ért a hajó és a két csoport elindult visszafelé a budapesti szálláshelyére. Nagyon jó hangulatban voltak a fiatalok és ezt igyekeztek megőrizni, annak ellenére, hogy mindenki tudatában ott lapult már az a szomorú gondolat, hogy ez a varázslat mindannyiuk hazautazásával és az elvállással elmúlik.

Utolsó csoportos beszélgetések, szoros ölelések, közös dalok, emlékek, az öröm és egyben a bánat könnyei.

Hihetetlenül fogtok hiányozni, de sose feledjétek, hogy örökké a Rákóczi Családi Kör tagjai maradtok, és lélekben sosem válunk el egymástól.

This Sunday, 12th July, was the most exciting and at the same time the saddest day of the Students Without Boundaries program. Traditionally, the closing ceremony was held on the “Rákóczi” boat, where the sponsors of the program were also present. We were sailing down the Danube, while Zoltán Csadi had his opening speech and Susan M. Papp welcomed our dear guests.

In the following, the two groups introduced themselves with their performances. The talented young people were singing, telling stories, reciting poetry and presented their hymns and battle cries. Their performance was really touching and brought many to tears in the eyes of the audience.

After the three hours long sailing trip, the participants went back to their accommodation. There was a very good atmosphere in the hostel, despite the fact that they all knew that this magic would be broken in the morning when everybody has to go home. Conversations, hugs, singing, memories, tears of joy and sadness for the last time.

We will all miss you, but remember that you are the members of the Rákóczi family and we will be never separated by the distance.

Hasuly Alexandra

Megtagadva

Outcasts

A tegnapi nap folyamán, július tizenegyedikén, délelőtt sor került a Megtagadva című film megtekintésére. Bár ez egy dokumentumfilm, volt benne annyi fájdalom és szívszorongató történet, hogy az ember nem tudta ezeket együttérzés nélkül végignézni.

Hozzám különösképpen közel áll ez a történet, az emberek, akik átélték ezeket a szörnyűségeket és mesélnek róluk, mivel a születési helyünk azonos, ez pedig Nagyszőlős, egy Isten háta mögötti, kárpátaljai kisváros.

A film megtekintése után a fiatalok megebédeltek és célba vették a következő program helyszínét, a Holokauszt Emlékközpontot.

Itt részt vettek néhány kiselőadáson, megtekintették a kiállítást és mélyebb betekintést nyertek a holokauszt szörnyűségeibe. Mindenkit megérintett az, amit az emlékparkban láttak és hallottak, többen is mondták, hogy sok mindenről megváltozott a véleményük a holokauszttal és az előítéletekkel kapcsolatosan az emlék-központnak köszönhetően.

Bár a nap nagyobb részét komoly témákkal és azok feldolgozásával töltöttük, a fénypont akkor is a fantasztikus, rengeteg gyönyörű élményt nyújtó est volt, amelyen sor került az oklevelek átadására, melyek bizonyítják a táborozók Rákóczi Családi Körbe való befogadását, ami egy életre szól.

Miután lezajlott a hivatalos része az estnek, mindenki utat adott az érzelemkitöréseinek, így hát kézen fogva, dalolva, néhányan könnyekkel a szemeikben ölelkeztek azzal a tudattal, hogy sajnos pár nap múlva már nem tölthetik együtt a napjaikat egy olyan varázslatos társaságban, mint amilyen a Rákóczi Mozgótáboré. Ráeszmélve erre, mint a Zrínyi, úgy a Bethlen csoport inkább kiélvezte együttlétük minden egyes percét s közös tánccal és játékokkal hozzájárultak a felejthetetlen élmények rengetegéhez.

On 11th July, in the morning, the participants watched the documentary film “Outcasts: A Love Story.” The documentary produced by Susan Papp in Canada was full with emotion and grief. This story is very close to me because it took place in the city in which I was born, namely in Nagyszőlős, in Sub-Carpathia. One of the subjects of the film is Yitzhak Livnat, born Sandor Weisz,  also known as Suti, a survivor of the Holocaust. Suti flew in from Tel Aviv to meet and speak to the participants.  The participants were very moved by the documentary.

After lunch, the participants visited the Holocaust Documentary Centre in Budapest. There they listened to a presentation, walked around the exhibition and obtained a deeper insight into the historical events that happened during the Holocaust. The participants were deeply moved by what they saw and heard in the Holocaust Documentary Centre and said that their opinions and pre-conceived beliefs had changed about the Holocaust because of this visit.

The best part of the day was the closing ceremony in the evening, when everyone became part of the Rakoczi Csaladi Kor (Rakoczi Family Circle). The participants received their certificates and several books, the official t-shirts as part of this process.

After the official part ended, the participants began to sing and play together, hugging each other with tears in their eyes, knowing that these are their last few days together. The Zrínyi and the Bethlen group felt exhilarated and joyful and sad all at the very same time, knowing they will surely remember the days they spent in the Students Without Boundaries program for a lifetime.

Hasuly Alexandra

Rákóczi Mozgótábor a Parlamentben

Visiting the Parliament

Pénteken, július tizedikén az Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor, két csapata, a Zrínyi és a Bethlen csoport közösen látogatott el a Parlamentbe. Számtalan olyan fiatal gazdagodott ezzel a programmal, aki nem csak a Parlamentet nem látta sosem, de még Budapesten sem járt.

Az országház vadásztermében csodálatos történelmi freskók gyűrűjében a Rákóczi Alapítvány elnök asszonya, Ayklerné Papp Zsuzsa felkérésére Dr. Megyesy Jenő diaszpóra ügyekben illetékes miniszterelnöki tanácsadó köszöntötte a 6 országból érkezett fiatalt és azok vezetőit. A köszöntő beszéd után a táborozókat ínycsiklandó reggelire invitálták Dr. Megyesy Jenő és Semlyén Zsolt miniszterelnök helyettes urak. Ezt követően a diáksereget két csoportra bontva idegenvezetők kísérték végig az országgyűlés épületében. Az Erdélyből, Kárpátaljáról Fel- és Délvidékről érkezett fiatalok egy életre szóló élménnyel gazdagodtak s megerősödtek a nemzeti identitásukban.

On Friday, July 10th, all the participants visited the Hungarian parliament. There were many who had never seen Budapest, let alone been able to tour the inside of the parliament building.  The participants were ushered into the Hunter’s room, where they were surrounded by stunning historical frescoes of fortresses and castles from all parts of the Carpathian basin. Dr. Jeno Megyesy, in charge of Diaspora Affairs, greeted the students from six countries and welcomed them to the parliament.  They were then invited to participate in a breakfast reception hosted by the office of Zsolt Semjen, Deputy Prime Minister and Dr. Jeno Megyesy.  Next, the participants were given an extensive tour of the parliament building. Outside and inside, many pictures were taken of this most memorable morning.

Rákóczi Családi Kör taggá váltam

Become a Rákóczi family member

A szombati napot egy „kis záró estével˝ koronáztuk meg. A csapatok leültek egy nagy terembe. Zsuzsa néni csodálatos beszédet tartott, majd megköszönte azoknak az embereknek a munkáját, akik részt vettek a tábor megszervezésében. Bevezetést kaptunk a Családi kör-be, majd hivatalosan is a tagjaivá váltunk. Elénekeltük a Rákóczi tábor himnuszát, elmondtuk a csatakiáltást. A szervezőknek „vastapssal˝ köszöntük meg a munkájukat. Elalvás előtt közösen énekeltünk, miközben rétest majszoltunk. Elmondhatom, hogy ismét egy tartalmas napot hagyhatunk magunk után.

The crowning part of Saturday was a “small” closing ceremony. Zsuzsa neni spoke to the group, thanking everyone who contributed to the success of this year’s camp. All of this year’s participants are now part of the Rakoczi “family”. We sang the camp’s anthem, followed by each group’s battle cry. We thanked the organizers and leaders, and all of this was followed by a small reception with strudel. I can safely say that we finished another very productive day, full of new experiences.

Milus Lilla, Felvidék, Párkány

Amit sosem szabad elfelejteni

What we never forget

Napirendünk egy másik komoly programmal folytatódott, mindkét csapat meglátogatta a Holokauszt Múzeumot. Ez számunkra egy mindennapi múzeumlátogatás lett volna, de megtudtuk, hogy mi vagyunk az első Rákóczisok, akik elmehettek oda.  E látogatás során, átérezhettük azokat a fájdalmas és gyötrelmes érzéseket, amiket a zsidó nép kellett átéljen. A hangeffektek, borzalmas képek valamint a falon látható „életvonalak” érzékeltették a rideg valóságot. Az épület felépítése összefüggött a zsidó nép életével. Az épület hat főteremre volt osztva mely jelképezi a zsidók életének nehezedését. Az utolsó teremből egy lépcső vezetett ki mely szimbolizálta, hogy a népnek van jelenje és jövője.

Today both groups visited the Holocaust museum. We thought this was just another usual museum visit, but then realized that we were the first Rakoczi group to see this museum. During our visit we were able to experience the pain and degradation suffered by the Jews, enhanced by the visual and side effects of the exhibits. The flow of the exhibits mimicked the life and subsequent persecution of the Jews. The final exhibit was followed by a set of steps leading out of the museum, symbolizing the present and the future of the Jewish people.

Nagy Béla Dávid, Kárpátalja, Beregszász

Találkozás Suti bácsival

Meeting with Suti

A korai ébredés majd a finom reggelit követően a Rákóczi mozgótábor Bethlen és Zrínyi csapata a Balassi Intézet dísztermében megtekinthette Ayklerné Papp Zsuzsa Kitagadottak című dokumentum-regényének alapján készült filmet. A vetítésen mindenki Zsuzsa nénije elmondta, hogy a film az ő férje testvérének, Tibornak és a vetítésen szintén résztvevő Suti bácsi nővérének, Hédynek a szerelmét dolgozza fel a II. világháborút követően. A szerelmesek teljesen egymás ellentétei voltak. A fiatal fiú katolikus, a lány zsidó családból származott. Szerelmüket a törvény tiltotta. A szerelem és a történet végét a filmből nem tudtuk meg, de megkaptuk Zsuzsa néni könyvét, amiből minden pontos részlet kiderül számunkra.

Suti bácsi, a tábor egyik fő szponzora Tel Avivból érkezett ide, a tábor résztvevőihez.  A vetítés végén Suti bácsi bíztató szavait hallhattuk az életről: hazát, szülőt és anyanyelvet az nem tud választani, minden mást igen!

A tanulságos és érdekes film többek érdeklődését felkeltette, mindenkinek ajánljuk.

Following an early start to the day and breakfast, both the Bethlen and Zrinyi groups went to the neighboring Balassi Intézet to view the film Outcasts, produced by Zsuzsa Papp-Aykler,  based on the historical novelshe wrote by the same name. During the film Zsuzsa told the story about her husband’s brother Tibor, and her husband’s friend Suti’s sister Hedy’s love story following World War II. The young lovers came from differing backgrounds, since Tibor was Catholic and Hedy was Jewish, and their love was against the law. Unfortunately the film ended without telling the outcome of the love story, but we each received a copy of the book which tells the entire story.

Suti bacsi, one of the camp’s most generous supporters, arrived from Tel Aviv in order to meet with this year’s participants. Following the film he spoke to the group, emphasizing the fact that one cannot choose their parents, where they are born, or their native language, but that how they react to life events is up to them. We highly recommend this informative and very interesting film.

Lőrinc Ingrid, Kárpátalja, Gát

Interjú Várszegi Csabával

Várszegi Csaba, a pécsi táborhely oszlopos tagja. Templomos lovag, három gyönyörű gyermek édesapja és a Ciszterci Nagy Lajos Gimnázium magyar tanára. 2001 óta vesz részt a Rákóczi Mozgótábor szervezésében.

Megkértük Csabát, hogy válaszoljon egy pár kérdésünkre a Táborral kapcsolatban.

Miben különböznek a jelenlegi résztvevők a korábbi táborozóktól?

Szerencsére az az egy dolog, hogy a résztvevők meg vannak válogatva nem változott. Látszik rajtuk, hogy mind intelligensek, értelmesek. Sajnos a mostani gyerekeknél már felmerül a neveléshiány, korábban ilyen nem fordult elő. Néha rájuk kell szólni, figyelmeztetni kell, de ettől eltekintve nyitottak, aranyosak és jópofák. Felettébb kedves társaság.

Miért veszel részt a Táborban?

3 fő oka van:

  1. A lovagrend miatt, kötelességemnek érzem, hogy szellemileg támogassam a határontúli magyarokat.
  2. A cserkészkedés a második indító oka. A 3. cserkésztörvény így szól: „A cserkész ahol tud, segít”. Ez kötelez engem arra, hogy részt vegyek a Táborban és annak szervezésében.
  3. A tanári pálya késztet arra, hogy ezt csináljam. Megszoktam ezt a közeget. Szeretem látni a fiatalokat, szeretek beszélni hozzájuk, figyelni őket. Szeretem ezt csinálni.

Mivel elég sok templomot látogatnak meg a Táborban a fiatalok, érdekelne, hogy mit gondol a modern fiatalokról, a vallásosságukról?

Szerintem fontos a templomok látogatása a Tábor ideje alatt, mivel sajnos az a tapasztalatom, hogy az emberiség kezdi elveszíteni a szakralitását, ezért is lényeges, hogy kapjanak impulzust. Nagyon sok a vallást pótló elv, imádnivaló, különböző filozófiák.

Egyértelmű, hogy nem tudunk mindenkire hatással lenni, de én úgy gondolom, hogyha 90-100-ból 5-10 emberben felébresztünk valamit, az már nagyon jó eredmény, megéri.

Az ember lényege a szakralitása, meg kell őrizni magunkban a hitet.

Mit üzensz az idei táborozóknak?

A jó táborozás elhagyhatatlan része a közösségélmény. Gyakran előfordul, hogy bandák, klikkek alakulnak ki, de nincs közösség. Szerencsére Magyarországon ez nem esik szét.

Szóval üzenem az idei táborozóknak, hogy ne feledkezzenek meg a közösségről, beszélhetünk itt osztályról, családról, de akár nemzetről is.

Csaba Várszegi is a key person in Pécs. He is a member of the chivalry order, the father of three beautiful children and a teacher in the Ciszterci Nagy Lajos High School. He takes part in the organization of the Students Without Boundaries program since 2001.

We asked Csaba to answer some of our questions.

What is the difference between the participants now and then?

Luckily, the selection of the participants has not changed. You can see that they are all intelligent and curios young people. Unfortunately, the lack of education at home cannot be unnoticed. Sometimes you have to warn them to pay attention, but despite these things, they are very open minded, cute and funny. They are a really nice company.

Why do you participate in the camp?

There are three reasons for it:

  1. Because of the chivalry order, I feel that it is my duty to support the Hungarians living outside the borders of Hungary
  2. Because I am also a scout and a scout helps wherever he or she can. This is my obligation to take part in the camp.
  3. Because I am a teacher. I am used to this atmosphere. I like to see the young people, to talk to them and watch them. I like to do this.

What do you think about the modern young people and their relation to religion?

I think it is really important for the participants to visit churches while they are in the camp. My experience is that today the people are losing their connection with sacristy and because of this it is import to give some impulses. There are different principles, thing to worship and philosophies for substituting religion. We cannot influence everybody that is clear. But I think that if we manage to wake up something in 5-10 people from the 90-100, that is a really good result and it was totally worth it. The essence of the human is its sacristy, we have to preserve our faith.

What is your message for the participants?

The essential part of being in the camp is forming a community. Often there are smaller groups, but no community. Luckily it is not typical in Hungary. So my message is that they should not forget the community, may it be a class, a family or even a nation.

Villányi borozás

Wine tasting in Villány

Reggel a nagy meleg ellenére útnak indultunk. Először megnéztük a pécsi székesegyházat, ahol Janus Pannonius sírja található.Utána átsétáltunk a Cella Septichorahoz, ahol középkori síremlékeket tekinthettünk meg. Később kaptunk némi szabad időt,amit a Széchenyi téren töltöttünk el. Az ebéd után leültünk, hogy megírjuk az idei Zrinyi csapat himnuszát. Miután készen lett a himnuszunk,Villány felé vettük az útunkat.

Villányban megkóstolhattuk a Tiffán’s pincészet különleges borait. A borkóstolóról visszatérve megvacsoráztunk. Kicsivel ezután egy csoportos beszélgetésre ültünk össze, amit sajnos bent kellett lebonyolítanunk, mert a vihar megfosztott attól a lehetőségtől, hogy kint, a friss levegőn üljünk össze. De ettől eltekintve maradandó élmény volt ez a hangulatos, esti beszélgetés.

Ollé Dóra, Felvidék

Despite the oppressive heat, we started our city tour in the morning. We visited the cathedral in Pécs, where you can find the tomb of Janus Pannonius. After we visited the Cella Septichora, the Christian burial sites.  We also had some free time on the Szécheny square. After lunch, we composed the hymn of the Zrjnyi group. When we finished, we continued our way to Villány.

In Villány, we visited the Tiffán vineyard. We had to spend the evening in the hostel because of the stormy weather. However, we had a great time together.

Ollé Dóra, Felvidék

„Időutazás”

Time travelling

Bár a korai kelés miatt eléggé fáradtan kezdtük el a mai napot, délelőttre már mindenki fel volt pörögve, mert tudtuk, hogy milyen izgalmas program vár ránk. Első úticélunk Esztergom volt, ahol Magyarország egyik legszebb bazilikáját csodálhattuk meg. Érdemes lett volna mindenkinek megnéznie azokat a sápadt arcokat, amikor feltűnt, hogy mennyit kell lépcsőznünk. El kell ismernünk azonban, hogy kárpótolt minket a gyönyörű épület lélegzetelállító freskóival és orgonájával. A bazilika melletti parkban elfogyasztottuk tradicionális ebédünket (szalámis zsömle), majd útnak indultunk és meg sem álltunk Visegrádig. 

Although we had to wake up early, we were very excited because we knew that there would be some interesting programs. Our first destination was Esztergom, where we visited the most beautiful cathedral in Hungary. First we were surprised by the number of stairs in front of the cathedral, but it was well worth it. Then in the park we had our traditional lunch (salami+bread) and we continued our way to Visegrád.

Molnár Márió, Felvidék

Egy rövid buszozás után megérkeztünk Visegrádra. Először vizsgáló szemmel néztünk fel a „kissé” magasan lévő várra. Az időjárás kedvezett, hiszen nem volt túlzottan meleg, ezért nem okozott gondot a várhoz tartó séta. Amint felértünk, egy eszméletlenül csodálatos táj tárult a szemünk elé. A hegyoldalon a zöld összes árnyalata látható volt, akárcsak egy profi festő képe. Bátran állíthatom, hogy a Dunakanyar, a hajók és a homoksziget mindenkiből előhozta azt az igazi, nyári kirándulós érzést.

Miután mindenki mindenkivel kedvére selfie-zett a remek idegenvezetőinkkel körbesétálhattuk ezt a csodaszép középkori várat. A különféle érdekességek, kiállítások visszarepítettek mindenkit a régmúlt középkorba.

After a short time, we arrived to Visegrád. We looked up to the castle with curiosity. The weather was very nice and we had a lovely walk around the castle. The view was beautiful from there, just like a picture. We took a lot of pictures and selfies, walked around the castle and we had the feeling that we went back to the medieval times.

Peredi Virág Kincső, Felvidék

Az utolsó napok egyike

One of the last days

Helló mindenkinek a mai napon én osztom meg veletek a Bethlen csapat egyik napjának egy kis részét. Először is kezdeném a Budai várral. Én személy szerint arra számítottam, hogy körbejárjuk, de nem így történt. Ehelyett egy kellemesebb meglepetés fogadott minket az ebédünk, ami pizza volt. Megjegyzem, igen finom volt. Miután jól laktunk egy kicsit ledolgoztuk az ebédet. amíg elsétáltunk a Mátyás templomig. Ami nekem az egyik kedvenc látványosságom Budapesten. Ahol egy nem mindennapi látványban volt részünk. Ilyen díszes templomot nem sok helyen talál az ember és még III. Béla sírját is láttuk. Ezután egy kicsit szerepeltünk a televízióban is, persze, csak hátterek voltunk, hála az égnek. Később nagy sajnálatunkra halottuk, hogy azt a hosszú lépcsőt, amit felfelé másztunk meg most le is kell rajta menni. Miután leballagtunk a hegyről, a buszunk már várt, hogy elvihessen minket a következő állomásunkra a Terror Házába. Még személy szerint nem voltam itt és miközben végigjártam kirázott a hideg. Hála Istennek ebben Tibi bácsi nagy segítség volt az élethű bemutatójával. Betekinthettünk a szocializmus valódi mivoltjába az akkori Magyarországon. Ezeken kívül mesélt még az 56-os eseményekről és a kivándorlásról is. Ha lehetőségem lesz még eljönni a Terror Házába szeretném ismét körbejárni.

It is my honor to write today’s blog entry. I was anticipating walking aorund the entire Castle District, but this is not what happened. We had a pleasant surprise instead: pizza for lunch, which was quite good. After lunch we worked off the calories by walking to the Matyas templom, which is one of my favorite places to visit in Budapest. It is not often that one gets to see such a beautiful and ornate church, as well as the grave of King Bela III. We even had the opportunity to serve as a backdrop for a television interview. After climbing up many steps to reach the Castle District, it was then time to descend the same to get on our b. us, which took us to the Terror Haza museum. I had never seen the museum, so I had chills while viewing the exhibits. Luckily Tibor bacsi was there to tell us about his personal experience during that time, including a glimpse into socialist Hungary. He also told us about his family’s experience during the 1956 revolution and their subsequent emigration to Canada.

Balázs Gyula, Palágykomróc, Kárpátalja

A korai ébresztő és kiadós reggeli után neki kezdtünk a hosszú pesti napunknak. Először a parlamentet látogattuk meg, ahol Meggyesi Jenő miniszteri tanácsos fogadott minket az épület vadásztermében, állófogadást tartott nekünk. A bemutatkozás után az idegenvezetőnkkel nekikezdtünk az épület felfedezésének. Mindenki nagy figyelemmel kísérte az érdekes beszámolót, és hallgatta a jobbnál jobb történeteket.  Új információkhoz jutottunk. Nagyon érdekesnek találtuk a 96-os számot. 1896, a honfoglalás 1000 éves évfordulójára tervezték az épületet, ezért a főbejárattal szemben 96 lépcső sorakozik és 96 méter magas az épület legmagasabb pontja. Belülről a falakat 6 méter felett 23-24 karátos arany fedi. Furcsállottuk a szivartartókat az országházban, de mint a végén kiderült, régen a képviselők dohányzással ütötték el a szabadidőt. Végül a kimaradhatatlan vastaps után, körbenéztünk a parlament épülete körül. Elsőként a Kossuth-szoborcsoportot tekintettük meg, majd Gróf Tisza István szobrát, Rákóczi lovas szobrát ás végül az 56-os forradalomra épült emlékművet, majd a kimaradhatatlan csoportképek után folytattuk a kirándulást.

Following breakfast we headed out for a long day in Budapest. Our first stop was the Parliament, where we were greeted by Meggyesi Jenő, an advisor to the Prime Minister, followed by a breakfast reception. Our tourguide then took us around the building and we learned a several new things about the building, such as the role of the number 96. The building was built in 1896 to commemorate the arrival of the Hungarian people 1000 years ago, in 896. This is the reason for 96 steps in the main hall, and that the highest point in the building is 96 meters tall. The interior walls are covered in 23-24 carat gold above the height of 6 meters. We all thought the cigar holders were a bit strange, but the representative spent their free time smoking. We saw the exterior of the building, including a statue grouping honoring Lajos Kossuth, then a statue of Istvan Tisza, Rakoczi and his horse, and finally a commemorative display of the revolution of 1956.

Pirk Rita, Szlovákia, Somorja

A mai napot táncházzal zártuk. Ezen az estén együtt volt a Zrínyi, Bethlen csapat és a KMCSSZ Őrsvezetők körútja. Élő zenekar kíséretében táncoltunk érdekesebbnél érdekesebb táncokat. Többek között polgári táncokat, körtáncokat és néptáncokat. Újabb kedvenceim közé tartozik immár a gólyatánc is. Lelkesen táncoltunk és énekeltünk, olyannyira, hogy miután a zenészek elmentek, a Bethlen Boys Band újra hozta a formáját. Így történt, hogy megismerkedhettünk a KMCSSZ-esekkel és tovább mulathattunk. A zenék igen vegyesek voltak. A „Pálinkadal”-tól kezdve, a „Szélről legeljetek”-en keresztül egészen a „Megy a gőzös”-ig minden hallható volt. Utóbbit el is táncoltuk, amitől a jókedv csak fokozódott. Miután a táncháznak a csúcsponton vége szakadt, ki-ki betért a saját szobájába, hogy készülődjön a lefekvésre (ui. szerintem egy darabig senki se fog aludni). Ezért lassan én is elbúcsúzom, Szép álmokat.:D

Today ended with a folkdance party together with both the Bethlen and Zrinyi groups, as well as the Hungarian Scout Association in Exteris’s patrol leader tour group. We danced a variety of different folkdances to the accompaniment of live music, including circle dances. We had such a good time that when the live band stopped playing the Bethlen Boys made their entrance. As a result we had the opportunity to get to know the patrol leaders better and to enjoy their company while singing and dancing a variety of songs. Unfortunately the evening had to end, though I’m sure most of us will have difficulty falling asleep immediately.

Guzsvány Réka, Kupuszina, Délvidék

Megérkezés Budapestre

Arriving to budapest

A Bethlen csapat ma reggel elhagyta Miskolcot, Esztergomba vettük az irányt. Útközben végre megszületett a csapat- induló, ami kemény 2 órát vett igénybe, sikerült mindenkinek ráhangolódnia a munkára.

            Esztergomba érkezésünkkor egy utcazenész fogadott, aki egyszerre háromféle furulyán játszott. Tibi bá közreműködésével együtt énekeltünk a zenésszel. Egy hét után újra találkoztunk a Zrínyi csapattal. Ezután megnéztük a Szent István bazilikát, szokás szerint elénekeltük a Boldog Asszony Anyánkat, a magyar- és székely himnuszt, amibe bekapcsolódtak idegen turisták is. A királyok palotáját is alaposan megnéztünk. A bazilika előtt csoportkép készítéskor egy pár kedves kínai turista segített.  Ezt többféle csapatjáték követte, ami fokozta a hangulatot a Visegrád fele vezető úton. A szervezők fagylalttal leptek meg a visegrádi vár alatt. A várban már nem volt kötött program, erősen fújt a szél, aminek a nagy hőség után mindenki örült. A vártetőről tökéletesen látszott a Duna-kanyar és a szemben fekvő települések.

Tovább folytattuk utunkat Budapest fele.                                                                                                  

The Bethlen group left Miskolc this morning and headed towards Esztergom. On the way it took us a full 2 hours to finish writing the group anthem, but at least it was done.

Upon our arrival in Esztergom we were greeted by a street musician who played on 3 different recorders at once. With Tibi bá s help we sang to the accompaniment of the musician. After being apart for a week we finally met up with the Zrinyi group. We toured the St. Stephen basilica where we sang our usual songs: Boldog Asszony Anyank and the Székely Himnusz, while other tourists joined us in the singing. We also toured the palace, which was followed by group pictures taken with the help of some Chinese tourists. Prior to leaving we played a series of games, which helped facilitate our good mood on the way to Visegrád, where we had the unexpected opportunity to have ice cream. We were given free time to explore the Visegrád castle on our own, which was very enjoyable in spite of the strong wind. But at least the temperature was much more comfortable than it had been for the last few days.

Gábor Kinga Katalin, Erdély,Csíkszentmárton

Budapest fele az utunk eléggé elhúzódott nagyvárosi forgalom miatt, annyi időt álltuk a forgalomban, mint amennyi idő alatt beértünk Visegrádról Budára, viszont a sofőrünk, Zoli bácsi nagyon jól állta a sarat. Mi erre vastapssal dicsértük őt.

Érkezésünkkor a rendkívüli meglepetés az volt, hogy mindenki választhatott szobatársat magának. A szobák kiosztása után egy közös vacsora volt a Zrínyi csapattal. Bea néni csokival díjazta a csapat tagjait a fegyelemért. A vacsorát követően a Citadellára sétáltunk, ahol több csoportképet készített a két a csapat. Ekkor már sötétedett és elkezdtek kigyúlni a városi fények, ami egy felejthetetlen élményt nyújtott mindenki számára. A kilátónál meséltek nekünk a városról, épületekről és a Gellért hegy történetéről. A szálláshely fele a táborban tanult dalokat énekeltük és nagy az esélye annak, hogy a lakosság egy részét nem hagytuk aludni.

On the way to Budapest we got caught in a traffic jam, but thanks to our bus driver we made it safely to our lodging.

When we got to the dormitory, much to our surprise, we were permitted to choose our own roommates. Once we got settled in our rooms we had dinner together with the Zrinyi group. Bea néni rewarded our group with chocolate for our good behavior. After dinner the group walked up to the Citadella where we took many group pictures. It was quite an experience to see the city lights gradually come on. While we were at the Citadella we heard about the history of the city and the buildings. During our walk back to the dormitory we sang our newly learned songs, most likely keeping the local residents awake with our singing.

Jakab Zsolt Hunor, Erdély, Marosvásárhely

Fiatal tehetségek

Young talents

Mint tudjuk, a Magyarságismereti Mozgótábor résztvevői egytől egyig tehetséges, intelligens és ambíciózus fiatalok. Ez az egyik olyan vonás, amely tagadhatatlanul közös bennük. Nekik köszönhetően merünk bízni abban, hogy a külhoni magyarság nem fog elveszni és számíthatunk ezekre a fiatalokra abban, hogy fenntartják az ottani magyarságot.

Megkértük az egyik táborozót, hogy meséljen egy kicsit önmagáról.

Ki vagy, honnan jöttél és mivel foglalkozol? Mondj egy pár érdekességet magadról.

Gábora Zoltánnak hívnak, 16 éves vagyok, Kalotaszegről, Kalotaszentkirályról jöttem. 7 éve foglalkozom néptánccal, ezen belül alkalmanként oktatok is.

Hol tanulsz, milyen szakon és mennyire vagy aktív az iskolai programokban?

Bánffyhunyadon tanulok az Octavian Goga Elméleti Líceumban, természettudományi szakon, magyar nyelven. Képességeimhez mérten maximálisan részt veszek az iskola által rendezett programokban, rendezvényeken. Fontosnak tartom a kúltúrális rendezvények lebonyolítását ezért is igyekszem aktív lenni.

Milyen terveid vannak a közeljövőre, mivel szeretnél foglalkozni és miért?

Szeretném sikeresen letenni az érettségi vizsgát és logisztikai szakon folytatni az egyetemi tanulmányaimat. Azért érdekel ez az irányvonal, mert kreativitást, rugalmasságot és jó problémamegoldó képességet igényel.

Hogyan hallottál a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótáborról és miről írtad a pályázatodat?

Nagyon sok pozitív dolgot mesélt A Rákóczi Magyarságismereti Mozgótáborról az osztálytársam, aki tavaly volt résztvevő. Olyan lelkesen és örömteljesen mesélt a táborról, hogy egyértelmű volt számomra az, hogy pályázok.

A pályázati munkámat a 21. századi hagyományőrzés fontosságáról írtam. Mivel különösen érdekel a népzene, úgy éreztem elég közel áll hozzám ez a téma, ezért személyes tapasztalatokból merítve megírtam a pályamunkámat.

Zoltán nem csak szóban említette meg, hogy mennyire közel áll hozzá a népzene és a néptánc, hanem be is bizonyította ezt a mai nap végén megrendezett Ki mit tudon.

As we all know, the participants of the Students Without Boundaries program are all talented, intelligent and ambitious young people. That is something we all have in common. They give us hope that the future of the Hungarians living outside Hungary is not lost and we trust them that they will do their best to keep their community alive.

We asked one of the participants to tell about himself:

Who are you? Tell something about yourself!

My name is Zoltán Gábora, I am 16 years old and I am from Kalotaszeg, Kalotaszentkirály. Since seven years I have been folk dancing and sometimes I teach folkdance as well.

Where do you studying? Do you take part in the activities at your school?

I study in Bánffyhunyad, in the Octavian Goga Lyceum, on natural sciences profile in Hungarian language. I take part in school activities, I think that the cultural programs are the most important so I also help in the organization.

What are your plans for the future? What would you like to be when you grow up and why?

I would like to have a successful graduation exam and I would like to go to university. I would like to study logistics because it requires creativity, flexibility and good problem solving skills.

How did you hear about the Students Without Boundaries program?

I heard a lot of nice things about the program from my friend who was a participant last year. The topic of my paper was about preserving traditions in the 21th century. Since I have a special interest in folk music, I wrote my paper based on personal experiences.

Zoltán later showed his expertise on the Who has got talent show.

A Zrínyi csapat

The Zrínyi team

Alakul a himnusz

Composing the hymn

Mai nap a meglepetéseké volt. Menet közben kedvenc sofőrünknek haza kellett utaznia, buszjavítás céljából. Várakozás, újratervezés közben az időnket nem pazarolva nekiláttunk a himnuszunk megírásához.

Today we had some surprises. It turned out that our favorite chauffeur had to go home and repair the bus. While we were waiting and reorganizing, we started to compose our hymn.

Csatakiáltás

Battle cry

Szabadidőben sétálgatva a Zsolnay-negyedben nem akartunk elszakadni egymástól, így együtt sétálva, játszadozva énekeltünk, boldogan kiáltottuk csapatunk jelmondatát.

We got some free time at the Zsolnay Cultural Quarter, so we were all walking around together, singing and playing, repeating our battle cry.

Hajrá kisebbség

Hajrá kisebbség – the hymn of the SWB program

Minden alkalmat kihasználva az éneklésre, együttlétre a repertoárunkról a Rákóczi Családi Kör himnusza sem maradhat ki. Íme egy kis ízelítő.

We got some free time at the Zsolnay Cultural Quarter, so we were all walking around together, singing and playing, repeating our battle cry.

Számolós

Counting

Kicsit még küzdünk a saját rekordunk megdöntésével. Tibi bá rangsorolása alapján az általános iskola 5. osztályából feljutottunk a középiskola 2. osztályába. A doktori cím megszerzéséig nem állunk meg. Nem titkolt célunk, hogy a tábor végére az előző évek rekordjait is megdöntsük, felkerüljünk a ranglistára.

We are trying to break our record. According to Tibi bá, we leveled up from the 5th grade primary school to the 2nd year of high school. We won’t stop until the doctoral program. It is an open secret that we want to break the record of the previous years.

A barlangfürdő!

The cave bath!

A Bethlen csapat számára a mai nap tartotta a tábor legnagyobb meglepetéseit, ugyanis a vezetőink úgy döntöttek, hogy a nagy meleg miatt programváltozás lesz. Zsuzsa néni a nap elején bejelentette, hogy Miskolctapolcára megyünk strandolni. Mind nagyon örültünk a hírnek és türelmetlenül vártuk a felfrissülést.

Az igazi meglepetés akkor fogadott, amikor megérkeztünk, ugyanis ekkor jöttünk rá, hogy egy barlangfürdőbe csöppentünk, ahol a fürdőzés, felfrissülés és pancsolás mellett nagy gyönyörűséggel töltött el a látvány. A mészkőfalak és a csillagterem mindenkinek maradandó élményt nyújtottak. A barlangfürdőben kedvünkre válogathattunk a meleg, illetve hideg vizes medencék között. Annak ellenére, hogy voltak olyanok is, akik nem fürödtek, ők is élvezhették a fürdőt, hiszem lehetőségük nyílt a kisebb vízbe lógatni lábaikat és napozni is. Egyeseknek jól sikerült lesülni is, hiszen vannak olyan emberkék a csoportban, akik elveszítették a pólójukat. A fiatalember szerencséjére akadt olyan fiú, aki két pólót pakolt a mai napra… :-)

Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a mai nap volt a táborból a legszuperebb, amiért köszönetet is mondunk vezetőinknek és szervezőinknek.

Simó Szilvia, Erdély, Pálpataka

20150706_081602.jpg

Today held the greatest surprise so far for the Bethlen group, since due to the extreme heat the leadership decided that the schedule would be changed. Zsuzsa neni told us this morning that we would be going swimming at Miskolctapolca. We all eagerly anticipated the opportunity to cool down a little.

The real suprise was when we realized that we would be swimming in some caves, where in addition to the usual swimming and cooling off we were able to experience the beauty of the caves. We even had a choice of warm or cooler pools within the caves. Even those who chose not to go swimming had the opportunity to go wading and sunbathing. Some even got sunburned, since one person lost their T-shirt. Luckily someone else had an extra T-shirt in their bag.

I think everyone would agree that today was one of the best days, for which we thank our leadership and organizers.

Simó Szilvia, Transylvania, Pálpataka

Tokaji borvidám vidék

Great time in Tokaj

Napfény. Forróság. Szárazság. Az év eddigi legmelegebb napja. Száradó hajszálak. A tokaji borvidék felé száguldó buszunk. Fogyatkozó - de a borkóstoló reményében megújuló – lelkesedés. Az induló megírásával próbálkozók abbahagyták a munkát mondván, hogy a bor ízlelgetése jót fog tenni ihletüknek, ezért inkább utána folytatják. A fürdés utáni délutáni álomnak nem volt ideje elnyomni minket, ugyanis gyorsan megérkeztünk Tállyára, ahol nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk. Megtekintettük a helyi templomot, ahol Kossuth Lajost keresztelték. Annak ellenére, hogy a templom be volt zárva, szokásunkhoz és hagyományunkhoz híven elénekeltük a Székely himnuszt és egy Kossuth-dalt.

Ezek után megérkeztünk a 500 éves tállyai borpincéhez, ahol hirtelen, de annál kellemesebben 10 méter mélyen és 10 fok hőmérsékletkülönbségben találtuk magunkat. A rengeteg forróság után egy ismeretlen jelenséget véltünk felfedezni magunkon: fáztunk. De nem sokáig, ugyanis a három borkülönlegesség amelyet lehetőségünk nyílt megkóstolni, melegen tartott, legalábbis amíg megmásztuk újra a lépcsőket. Egyik meglepetésből a másikba csöppentünk, ugyanis amikor felértünk a napsütésbe citerahang, gyönyörű kilátás, zsíros kenyér és pogácsa fogadott minket. A közös néptánc alatt kezdtem érezni igazán, hogy csapattá váltunk. A tánc után vidám fotózkodás, „szelfizés” következett.

A hazafele tartó út elillant, de nagyon hasznosan, ugyanis Miskolcra érve már két szakaszt szültünk az indulónkból, s izgatottan vártuk az ígérkező esőt. A vacsoránál elhangzik egy mondat: „Ha nem jöttem volna el ebbe a táborba, soha nem ismertelek volna meg titeket.” Eleinte elszáll a fülem mellett, de utána belemerülök és próbálok nem gondolni ennek mély igazságára és arra, hogy holnaptól kezdetét veszi a mozgótábor utolsó helyszíne - Budapest.

Sunshine, heat, drought, the hottest day so far this year. Our bus speeding towards the Tokay wine producing region. Waning enthusiasm, renewed in anticipation of a wine tasting. Those working on the group anthem took a break in the hopes that the creative juices would flow better after participation in a wine tasting. No time for an afternoon nap following a wonderful few hours spent swimming since we arrived in Tallya so quickly, where we were greeted very warmly. We saw the church where Lajos Kossuth was baptised, true to our tradition we sang the Szekely anthem and a song about Kossuth.

Following this we arrived at a 500 year old wine cellar where at a depth of 10 meters it was a very pleasant 10 degrees. After being so hot for so long it was a shock to our system to actually feel cold. One surprise followed another, since when we climbed up out of the wine cellar we were greeted by the sounds of a zither playing an assortment of folksongs, a beatiful view, and delicious biscuits. I really started to feel that I am part of a group during the folkdancing. The dancing was followed by picture taking, including selfies.

The trip back to the dormitory went fast but was productive, since by the time the bus arrived back in Miskolc we had already written 2 verses of our anthem. We all eagerly anticipated the cooling rain. During dinner a comment was made that „if I hadn’t come to this camp I would have never met you”. At first I didn’t think much about it, but then later realized that tomorrow we will begin the last leg of our journey in Budapest.

Szabó Anita, Erdély, Temesvár

 

 

A rádöbbenés

Disbelief

Leírhatatlanul szerencsés embernek érzem magam azért, mert eljuthattam a Rákóczi Mozgótáborba. Amikor elhagytuk Románia területét, az egyik vezetőnk azt mondta: „A Mozgótábor a lehető legjobb dolog, ami megtörténhet veletek középiskolás éveitek során”. Abban a pillanatban egy nagyon eltúlzott kijelentésnek véltem ezt, ám négy csodálatos nap után, amelyet itt töltöttem el, úgy érzem, igaza volt.

Egy rendkívül szórakoztató, érdekes, ügyes és összetartó csapattal megismerni Magyarország kincseit, élményeket élményekre  halmozva minden külhoni magyar fiatal álma. Ez, itt és most, ezekben a napokban beteljesül a táborozók számára, számunkra. Kimondhatatlanul jó hangulat, vidámság jellemzi a Mozgótábort, amelyhez fegyelem, szervezettség (sajnos ez egy picit a spontán élmények kialakításának a rovására megy), illetve kivételes vezetés párosul.

Számomra rengeteg tanulságot is rejt magában a Tábor. Egészen eddig azt hittem, hogy csak mi, erdélyiek érezzükk a külhoni kisebbség nyújtotta hátrányokat nap mint nap. Természetesen ismertem Kárpátalját, Felvidéket és Délvidéket is, de csak most tudatosult bennem az, hogy a Táborban megismert emberek, akiket, úgy érzem, már a barátaimnak is nevezhetek már, bizony ugyanazzal a helyzettel, sőt, még rosszabbal küzdenek, mint amivel mi Székelyföldön. Ennek ellenére a média mégis nagyon Erdélyre koncentrál; a Délvidéki vérengzések, a Malenkij robot és a Kassán tett látogatás tudatában elkezdtem megbecsülni azt, amire eddig panaszkodtam illetve sokkal nagyobb figyelmet fordítani a külhoni magyarok helyzetéből létrejövő nehézségekre is.

Köllő Magor Örs, Erdély

I hold myself as immeasurably lucky being able to take part in the Student Without Boundaries camp. When we left Romanian territory, one of our leaders remarked that, “This camp is the best thing that can happen to you in your teenage years.” At the time, I took it as an overstatement but, after four amazing days I have spent in camp, I feel he was right.

It is every Hungarian youth’s dream, coming from outside Hungary to get to know the country, its richness, piling experience on experience, all with an entertaining, interesting, nifty and organized group. This, here and now, will come to be for the participants, for us. The camp is characterized by a sense of good humor and cheer, as well a certain amount of discipline and organization (unfortunately at the expense of spontaneity) … and exceptional leadership.

For me, the program contains a lot of hidden lessons. Up until now, I always thought that it was only us Transylvanians who felt the drawbacks, day after day, of living in minority status outside Hungary. Of course, I heard of the Hungarians of Sub-Carpathia, southern Slovakia (Felvidek) and Voivodina (Serbia), but only now did it become clear to me that I met people in camp who, I already feel are friends, who also struggle with the same situation, perhaps even worse, as we do in Transylvania. In spite of that, the media seems to concentrate on Transylvania; the knowledge of the atrocities in Voivodina, the Malenkij Robota and the visit to Kassa [Kosice in Slovakia] made me re-interpret that which was my main mistake, or put another way, to pay more attention to the difficulties of the situations that beset the other Hungarian minority groups outside Hungary.

 Köllő Magor Örs, Transylvania

„Ne nyúlj hozzám, mert ragadok!” (A nap mondása)

Don’t touch me, I am so sweaty!

A Bethlen csapat nem mindennapi étkezést élt át. A csapatunk Miskolcon egy nagyon remek református kollégiumban szállt meg, hatalmas szép ebédlője van, mégis a földön, a szabadban fogyasztotta el a hidegebédet. Még a zöldpaprikát is haraptuk. Az ebéd után kis csoportunk Lillafüredre látogatott, ahol a parkot vidám dalaink töltötték be. Továbbá ma mindenki kihúzta a saját őrangyalát. A nagy meleg ellenére boldogan énekeltünk. Ezek után átmentünk Diósgyőrbe, hogy nyaljunk egy kis fagyit a diósgyőri kézműves alkotóház szembeni Kisgergely fagyizóban. Utunkat immár hazafelé vettük. Amikor megérkeztünk három csoportra oszlottunk, míg az egyik dolgozott az indulón a másik lehűtötte a forró testét a harmadik pedig készült a Ki mit tudra. Majd végül hétkor hozzákezdtünk a vacsorához. A tehetség show pontban nyolckor kezdődött. A levegőben szinte érezhető volt az izgalom mámora. Az előadók több ízben megörvendeztettek bennünket tehetségükkel. Voltak verselők, énekesek, táncosok, színészek. Az est fő produkciója A Bethlen Boys Band előadása volt, akik már többször megleptek minket dalaikkal és megmutatták tánctudásukat. Jómagam is a banda tagja vagyok. És állíthatom, hogy még hallani fogtok rólunk.

Kapitány Szabolcs, Délvidék, Bezdán

The Bethlen group had an extraordinary meal. In Miskolc the dormitory has a large dining room, however, we spent our lunch outdoors picnic style. We even bit the green peppers. After lunch we visited Lillafüred, where despite the heat, we were singing our hearts out in the local park. We continued our way to Diósgyör, where we had delicious ice cream at a local pastry. When we got back to Miskolc, we were divided into three groups: the first group was writing the letters for the sponsors; the second was taking a shower and the third was preparing for the Talent show. The talent show started at 8 o’clock, we all were very excited. Some of us recited poetry, the others were singing, dancing and putting on humorous skits. The Bethlen Boys Band had a surprising performance, when they were singing and dancing. I am also a member of the band and I’m sure you are going to hear about us!

Kapitány Szabolcs, Vojvodina

A mai nap sor került a Malenkij robot megemlékezésre, amely 1944-1953 között tartott. Az előadást D. Molnár Erzsébet tartotta, akitől olyan információkat tudtunk meg, amelyeket nem sok ember ismer. A II. világháború után szovjet lágerekbe vitték a 18-50 év közötti férfiakat. Embertelen körülmények között utaztak és éltek a lágerekben, ezért több mint 20 ezer ember halt meg. Az egész Nagy-Magyarország megszenvedte ezt az időszakot.

Az előadás végén öt csoportra osztottak minket, ahol mindenki megoszthatta másokkal családjának, ismerőseinek tapasztalatait.

D.M. Erzsébet kijelentette, hogy a legfontosabb, hogy utódainkkal és a körülöttünk élőkkel is osszuk meg a hallottakat, hogy megismerjék magyarságunk katasztrófáját.

Oláh Márta, Erdély

Today we heard a lecture on the story of Malenkij robot, which happened between 1944 and 1953. The lecture was delivered by historian Erzsébet D. Molnár, who told us information that is largely unknown to a lot of people. Even before the end of the Second World War, Hungarian and German and Ruszin men aged 18-50 were deported to Soviet lagers. The road to the lager and the life there was so terrible that many thousands of people died there and en route. The Hungarian minority of Transcarpathia suffered greatly during this era. At the end of the lecture we were divided into five groups, where everyone could share their personal family stories, not only of their own relatives but also of acquaintances. Erzsébet D. Molnar said that the most important thing was to share this with our descendants and with the people around us to let them know of this tragic chapter of Hungarian history.

Oláh Márta, Transylvania

Plakátok készülnek Pécsett

Making posters in Pécs

Melegben olvad a zsirkreta - tapasztaltak a taborosok az esti csoportfoglalkozason, ahol a delelotti eloadas kapcsan ragadtak pennat. A tema a delvideki verengzes volt, a feladat pedig plakat rajzolas. A fiatalok serenyen festettek telea hatalmas papirlapot. Az eredmeny magaert beszel. Ime az alkotasok!

The crayons are melting in the heat – this was the experience of the participants at the group work last night, when they started drawing about the lecture they heard in the morning. They were busy with planning and drawing the posters. The result is speaking for itself, as you can see:

Szívszorító élettörténetek Délvidékről

Heartbreaking stories from Vojvodina

Reggeli után a vezetők közölték velünk, hogy előadásunk lesz a délvidéki vérengzésekről. Matuska Márton történész tartott előadást és Teleki Júlia osztotta meg tragikus történetét. Az első perctől kezdve a fiatal közönség szótlanul és szemrebbenés nélkül hallgatta végig a vérengzésekről szóló történeteket. Egyik pillanatban, mikor Júlia elérzékenyült, a hallgatóság soraiban is feltűntek a megrendülés könnyei. 

Nagyon örül az egész csoport, hogy mélyebb betekintést kaptunk a délvidéki vérengzések ritkán emlegetett szörnyűségeibe. Az előadás rámutatott arra, hogy a Rákóczi Mozgótábor nem csak az ismerkedést és a szórakozást foglalja magába, hanem erősíti bennünk a nemzet iránti tiszteletet is.

Kovács Bálint, Délvidék

After breakfast we were informed that we were going to hear a lecture about the purges that had been committed in Vojvodina in the times of the II. World War. The speakers were Márton Matuska, a historian, and Júlia Teleki, who has survived this tragedy. From the very first minute, the young audience was speechless and listened to the speakers very carefully. One moment, when Júlia Teleki was overcome by emotion, some tears appeared also in the eyes of the listeners. The whole group was happy to hear about this tragedy, since it is not very usual to learn about it at school. This lecture was the perfect example that the Student Without Boundaries Program is not only about making friends and having fun, but it is also about strengthening the respect for our nation.

Kovács Bálint, Vojvodina

Megemlékeztünk hőseinkről Mohácson

We paid tribute to the heroes of Mohács

Dél tájékán elhagytuk pécsi táborhelyünket. Egy óra énekléssel dúsított vidám buszozás után megérkeztünk a Mohácsi Emlékparkba, ahol a tulajdonos által szívélyes fogadtatásban volt részünk, valamint ebéddel is kedveskedtek nekünk. Miután ettünk, a világ egyik legjobb idegenvezetője, Varga György tartott nekünk fegyverbemutatót a mohácsi csatából fennmaradt fegyverekből, illetve azok másolatából. Ezt követően az épület alagsorában régészek által feltárt, a csatából fennmaradt leleteket csodálhattuk meg, valamint egy ismeretterjesztő filmet néztünk Igazságok Mohácsról címmel. A program utolsó állomása egy körmenet volt a mohácsi tömegsírok körül, ahol megemlékeztünk az ott elesett katonákról. Itt jómagam helyezhettem el a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány nevében a hősök tiszteletére a koszorút. Örömmel ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el életében legalább egyszer a Mohácsi Emlékparkba, ahol méltóképpen emlékezhetnek meg azokról a hősökről, akik életüket áldozták a hazáért.

Ternovácz Áron

We left our accommodation around noon. After one hour that we spent singing in the bus, we arrived to the Memorial park in Mohács, where György Varga welcomed us warmheartedly and invited us for lunch. György Varga gave us a short presentation on the weapons that were used in the battle of Mohács. Then we saw the latest exhibition in the memorial park, which consisted of weapons and various artifacts discovered by archeologists; moreover, we watched a film based on the true story of the battle of Mohács. As the last part of our tour, we walked around the tombs of the soldiers in the memorial park. We laid a wreath in the name of the Rákóczi Foundation and paid tribute to the heroic soldiers of Mohács. I warmly recommend everybody to visit the memorial park at least once, where they can express their respect to the heroes who gave their life for their home country.

Ternovácz Áron

Pécs varázsa

The magic of Pécs

Tegnap, július 6-án a Zrínyi csapat megérkezett a második tábori helyszínre, Pécsre. Hosszú utat tettünk meg, de a jó hangulatnak köszönhetően az órák észrevétlenül repültek.

A táborozók teljesen le voltak nyűgözve Pécstől. Olyannyira megihlette őket a város szépsége, hogy kedvet kaptak a zenélésre és énekelni kezdtek a főtér kellős közepén. Hihetetlen, milyen egyszerűen meg tudnak nyílni egymásnak a gyerekek. Csak egy pár napja kezdődött a tábor, de a résztvevők már most rájöttek arra, hogy egy jó közösség kialakulásának az elhagyhatatlan része az, hogyha mindenki önmagát adja.

Yesterday, on July 6th, the Zrínyi group arrived to its second destination, to the city of Pécs. We had a long journey, but thanks to the great atmosphere on the bus, the time passed by very quickly.

The participants of the camp were amazed by Pécs. They were so inspired by the city that they spontaneously started to sing and play on its main square. It is almost unbelievable how easily they can open up with each other. It has been only a few days since the beginning of the camp, still they have already noticed that being yourself is the key in forming a cohesive community.

Pécs - 3. nap

Pécs - Day 3

A mai nap egy nagyon jó és tartalmas nap volt. A nap tetőpontja a délutáni előadás volt a délvidéki vérengzésről. A téma két legjobb előadója tartott előadást: Teleki Júlia, túlélő és e témakörben alkotó író és Matuska Márton a téma legnagyobb kutatója.

Az előadást Matuska Márton kezdte el a kiváltó okokról és magáról a megtorlásról beszélt. Majd utána következett Teleki Júlia szívbemarkoló élettörténete. Arról mesélt, hogy hogyan történtek a megtorlások és saját élményeit is beleszőtte az előadásába.

A két előadás alatt arra döbbentem rá, hogy a megannyi megpróbáltatások ellenére is megtartható a magyarság. A délvidékiek erre az élő példáink. A mi feladatunk csupán az a jelenben, hogy tanuljunk nemzetünk múltjából, amelyek megadják a választ, hogy mit kell tennünk.

Barta Levente- András (Kárpátalja)

Today was good day, full of interesting content. The highlight of the day were the two lectures in the afternoon about the atrocities committed against Hungarians in Delvidek, Voivodina (Serbia). The two best experts in the topic presented the lecture: Julia Teleki, a survivor, and Marton Matuska, the topic’s most experienced researcher.

During the two lectures, I suddenly came to the realization that, in spite of all the trial and tribulations, one can remain Hungarian. The Hungarians of the Delvidek are our living examples. Our task in the present is merely to learn from our nation’s past, which provide the answer to what we must do.

Barta Levente- András (Sub-Carpathia)

A mai nap meglátogattuk a Mohács közelében lévő emlékparkot, és Gyuri bácsi különleges vezetésével mi is szemlélőivé, mi több részeseivé válhattunk az egykori hatalmas összecsapásnak. Valóságos döbbenettel jártuk körbe az emlékparkot a nagy meleg ellenére is.  Illendően fejet hajtottunk a hősök előtt majd a  katonák harci fegyverzetéről és harci technikáiról kaphattunk egy kis ízelítőt. A bemutató után egy pazar ebéddel kedveskedtek nekünk, azután íjászkodhattunk is egy kicsit. A köszönetünket vastapssal fejeztük ki.

Farkas Gyula (Erdély)

Today we have visited the Memorial park in Mohács, where György Varga (our uncle Gyuri) with his wonderful presentation made us feel like we are part of the battle of Mohács. We were simply astonished while we were walking around the memorial park. We paid tribute to the soldiers who died in this place; and we also got to know their weapons and martial techniques. Then we were guests for a delicious lunch and we also got the opportunity to shoot with a Hungarian bow.

Farkas Gyula (Transylvania)

Pécsi meleg idő

Warm weather in Pécs

Pécsett három éjszakát töltöttünk. A kísérők figyelmeztettek a melegre, de nem tudtuk, hogy mire számítsunk. A pécsi meleg különleges. Az idegenvezetők gyakran mondták, hogy mediterrán éghajlatú, és ezt mindenki a saját bőrén tapasztalta is. Azért mondtam, hogy különleges, mivel hozzá fogható nincs. Elhiszem, nyár van, de úgy gondolom, nem sűrűn tapasztalunk ilyen mértékű hőséget. A szobatársammal arra a következtetésre jutottunk, itt nem megy le a nap, itt állandó jelleggel süt. Találkoztál már olyannal, mikor az árnyékban is magas fokú égési sérülést szerezhető? Nem?! Na, eddig én sem, de ez Pécs, és Pécs a legjobb táborhely, ezért ilyen élményeket is szereztem. Mindennel, tényleg, mindennel próbálkoztunk, a fagyit, a jégkását, és a szökőkútban való pancsolást is beleértve­­­- semmi nem segít a Pécsi meleg ellen.

A meleg egyik legnagyobb pozitívuma, hogy nincs hideg. Ennek a hőségnek az az előnye még, hogy az embereket összehozza, és tényleg, mindenki az árnyékba menekül. A legkisebb tábla árnyéka is fedést nyújt, s az árnyékban mindig társaságra lelünk. Pécs a barnulni vágyók városa, egy kis naptejjel ingyenes szolárium az egész város. A forróságban a kapott csokink megolvadt, így majdnem forró csokoládét ettünk de rá kellett jönnünk, hogy a melegben nem jó forró dolgot enni, és vissza raktuk a fagyóba. Összegezve  a pécsi melegnek vannak előnyei, és hátrányai, s az is világos mára mindenkinek, hiába panaszkodnak, hogy meleg van, ezt el kell fogadni, Pécsett mindig meleg volt, van, lesz.

Kovács Júlia (Kárpátalja)

We spent three nights in Pecs. Our chaperones warned us about the heat but we did not know what to expect. The hot temperature of Pecs is unique. Our guides often said that it is a Mediterranean micro-climate, something we all had to experience individually. I say that it is unique because there is nothing similar [in the country]. I understand that it is summer but I don’t think we felt many such heatwaves. With my roommate, we came to the conclusion that the sun never sets here, that it always shines. Have you ever heard of getting extensive sunburn in the shade? No? Neither have I, until now, but this is Pecs and Pecs is the best touring camp stop, so I collected those kinds of mementos, as well. We have tried everything, absolutely everything including ice cream, slushies, wading in fountains – nothing much helps against the heat of Pecs.

One of the great advantages of heat is that you are not cold. A benefit of the heat is that it brings people together, everybody congregates in the shade. The smallest patch of shade offers relief, where we always find company. Pecs is the town for people who wish to tan, with a little lotion, the entire town is a solarium. In the heat, the chocolates we were given melted, so we almost ate hot chocolate but we were forced to realize that it is not a good thing to eat hot things in a heat wave – so we put it back into the cooler. To sum up, the heat in Pecs has its advantages and disadvantages, something that has become clear to all by today. No point in complaining, it must be endured. Pecs was, is and will always be hot.

Kovács Júlia (Sub-Carpathia)

 

 

Mindenki számára a hőség nagy problémát jelent. Én se bírom annyira a meleget, főleg amikor a hőmérséklet 35 C felett van. Mi főleg busszal utazunk és az igazat mondva, valamikor úgy érzem magamat, mintha Afrikában lennék. De mivel olyan jó táborba kerültem, mint a Mozgótábor és olyan jó csapatvezetőink vannak, ezért ők sokat gondoskodnak az egészségünkről és arról, hogy nagyon jól érezzük magunkat. Ők gondoskodnak arról, hogy mindig hideg víz legyen a palackjainkban. Úgyhogy folyadékban nincs hiányunk.

Szintén nagyon fontos, hogy mindig árnyékban próbáljunk lenni, de sajnos ez nem mindig sikerül, hiszen olyan helyeken is járunk, ahol nem találunk árnyékot, de ez nem jelent számunkra akadályt, hiszen a csapatvezetőink napkrémet, napolajat biztosítanak nekünk. Sok lány kalapokat visel, de akinek nincs, annak Kriszta szívesen felajánlotta kendőit, amelyek segítettek abban, hogy ne kapjunk napszúrást. Sokszor úgy nézünk ki, mint Ali baba feleségei, de ez nem okozz nekünk nagy problémát.

Röviden így birkózzunk a meleggel, de egyet mondhatok, hogy a meleg nem állíthat minket meg abban, hogy jól érezzük magunkat.

Gajdos Renáta (Kárpátalja)

Everybody has a problem with this obsessive heat. I can’t really stand the heat either, especially when it is above 35 C degrees. We travel mainly by bus and to tell you the truth, sometimes I feel like I am in Africa. But I am in a very good program, where our group leaders are taking care about us and make sure that we always have enough water with ourselves. It is also very important to be in the shadow, but we cannot always manage it. But there is no problem! We are provided with sun lotion, the girls are wearing hats and Kriszta has some scarfs for the others. Sometimes we look like Ali baba’s wives, but it is fun. We try to cope with this hot summer weather like this and nothing can stop us from having a good time.

Gajdos Renáta (Sub-Carpathia)

Egy kis szösszenet...

Máriagyűd

Fákon a kabócák, a máriagyűdi templom előtti padokon árgus szemekkel figyelő rákóczisok... Mindenkinek jól esik a fák hűvöse. Jól esik a nagy rohanásban megállni és megpihenni picit, megnyugodni. A zarándokhely padjainál szánunk egy kis időt a hazagondolásra. Hazagondolni azokra, akiket szeretünk, akiknek az életünket köszönhetjük. Ebben a rohanó, materialista világban szeretnénk a fiataloknak egy olyan járható utat mutatni, mely az értékeken alapul - a család fontosságáról, a másik ember értékeléséről, a hála fontosságáról beszélünk épp... Majd csendben felsétálunk és helyet foglalunk a templom padsoraiban. A percekig tartó merengő csendet egyszer csak megtöri az ének: Boldogasszony anyánk, régi nagy pátrónánk...

Cicadas buzzing on the trees, young people sitting on benches in front of the church in Máriagyűd, curiosity shining from their eyes… It feels good to sit in the shade on this hot summer day. It feels good to stop for a little, to calm down and to leave the rush of everyday life behind us. In this moment, at this sacred place, we are sitting in silence and thinking about our homes, we are thinking about our beloved ones. In today’s material world we would like to show these young people that there is another path that is based on values. A path where family is very important, where we respect each other, where we are grateful…Then we climb up to the church and there we sit down in the pews. We stay silent for a few more minutes when suddenly we all start singing: Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk…

 

Azok a pécsi reggelek

A morning in Pécs

A 6 órai ébresztő ellenére vidáman indult a mai reggel Pécsett. Három lelkes fiatal a szobákból álmosan kitámolygó társaiknak egyenként jó reggelt kívántak és tapssal köszöntötték őket. Ezután még kedvesen érdeklődtek a hogylétük felől és emlékeztették őket, hogy a bilétájukat nem szabad elfelejteni (Különös módon ráéreztek egy Rákóczis mondásra „A Léka István azt mondta, hogy horgyadabilétát!”). A reggeli is jó hangulatban telt, ahol felköszöntöttük Oláh Mártát, aki ma ünnepli a születésnapját. Isten éltesse sokáig!

Despite the fact that we started the day at 6 o'clock, the morning turned out to be a lot of fun. Three early birds were waiting for their peers to come out of their bedrooms and they were clapping and wishing a good morning to everybody. Moreover, they asked the sleepy ones how do they feel this morning and reminded them to wear their badges. After breakfast, the group celebrated the birthday of Márta Oláh with a little song. Happy birthday to you, Márta!

Jó humorral és jó társasággal: A Kánikulát észre sem vesszük a Rákóczi Tábor alatt!

Students face sweltering weather and stay cool with good humour and laughter!

Az e heti hőség folytatódik ma 38 fok volt Miskolcon. Szerdán enyhe lehűlést ígérnek a Meteorológusok.  Minden résztvevő sok vizet iszik, többet fagyizunk és a hőség ellenére, nagyon jó a kedv, ahogy az alábbi móka mutatja.

The oppressive heat all across Europe has been stifling, yet the participants of the Students Without Boundaries program carry on by drinking lots of water, wearing proper hats and staying in the shade. Today in Miskolc the temperature reached 38 C.
Below, our students cool off in the more traditional way:

Csodás nap! - Pécs belvárosában és Villányban járt a Bethlen csoport

Another wonderful day! -The Bethlen group discovered the inner town of Pécs and the Villány region

"Szerintem a szó halott tettek nélkül"

"Words without action are useless."

Az én nevem Rontó Martin, Délvidékről jöttem, azon belül Közép-Bánátról, Torontáltordáról. A Nagybecskereki Általános Gimnáziumba járok, azon belül elvégeztem az általános zeneiskolát, 8 éve klarinétozok. Nagybecskerekhez közel, Muzslyán az Emmaus kollégium egyik diákja vagyok. Ez egy internát, ahol olyan diákokkal foglalkoznak, akik nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a közeli városokban tanuljanak és ezért a kollégium szállást nyújt nekik, hogy tanulmányaikat nyugodtan folytathassák.

Érdeklődési körömhöz tartozik a filozófia és a történelem. Idén sikerült megnyernünk egy filozófiai pályázatot, ennek keretében el tudtunk jutni Németországba és továbbtanulási lehetőséget kaptunk egy intenzív program keretében, annak köszönhetően, hogy az országos első helyet elnyertük. Fő témánk a szabadság és az emancipáció volt.

Mint már feljebb említettem, különösebben érdekel a történelem, ennek kapcsán írtam a pályázatomat a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótáborba, aminek a címe: Magyarnak lenni Délvidéken. Egy történelmi témájú adatot dolgoztam fel, amely a Kossuth-szoborral foglalkozott. Ez a Kossuth-szobor 111 éves szobor volt, ami Kossuth Lajos halálának a 10. évfordulójára készült el. Ez egy életnagyságú szobor, amely túlélte az I. Világháborút, a  II. Világháborút s a partizánok elől bújtatták hosszú éveken át.

Idén, a köztérről ellopták a szobrot és ezzel arra akartak utalni, hogy nem látják szívesen az ottani magyarokat. Ennek a szobornak nem materiális, hanem inkább szellemi jelentősége volt, hogy az ottani kisebbségben élő magyarokat összetartsa és egy közösséget alakítson belőlük.

Nem szeretem a spekulációt, inkább a tetteket, mert szerintem a szó halott tettek nélkül. Ennek kapcsán írt cikket az egyik ismerősöm, akinek már volt szerencséje részt venni a Rákóczi Magyarságismereti Mozgótáborban a 2014-es évben, valamint neki köszönhetően hallottam erről a táborról és ennek kapcsán dolgoztam fel a történelmi jelentőségű Kossuth-szobor témát.

 

My name is Martin Ronto. I arrived from the central Banat, more specifically from Torontáltorda [today Torda or Торда] in Serbia. I attend the General Middle School of Nagybecskerek [Zrenjanin or Зрењанин].

My fields of interest are philosophy and history. This year, we were fortunate to win a philosophy grant enabling us to go to Germany and continue our education as part of an intensive program. We received the grant due to the fact that we won first place in the country. The main theme of our program was freedom and emancipation.

As I already mentioned, I have a special interest in history, and so I wrote my application essay to the Students Without Boundaries camp with the topic: Being Hungarian in the Délvidék. I focused on a historical fact pertaining to a statue of Louis Kossuth in Magyarittabe, Serbia (Magyarittabe: Novi Itebej or Нови Итебеј).  This statue was 111 years old, dedicated on the 10th anniversary of the death of Kossuth. This is a life-sized statue survived the First World War, the Second World War and was hidden from the partisans for many years.

This year, the statue was stolen from the main square, pointing out that the local Hungarians are not welcome here anymore. The statue has no material value but rather spiritual significance in that it was a symbol of unity for the local Hungarians, who have lived as a minority in this part of central Europe, what was formerly the Austro- Hungarian empire, for many hundreds of years.

I don’t like speculation but action because, in my opinion, words are empty without action. A friend wrote an article on this topic, someone who was fortunate to be a participant in 2014 and it was from this friend that I heard of the camp, that is why I wrote my essay regarding the historically significant Kossuth statue.

Az első napok

First day in Mezőtúr

Csütörtökön, július 2-án elkezdődött a 22. Magyarságismereti Mozgótábor. Hosszú, fárasztó utazás után délután két órára mindenkinek sikerült megérkeznie Mezőtúrra.A csapatok Kárpátaljáról (Ukrajna), Erdélyből (Románia), Felvidékről (Szlovákia), Délvidékről (Szerbia), Horvátországból és Csángó-földről jöttek. Minden a szokásos rendben zajlott le: finom ebédet kaptak a messziről jött fiatalok, azután regisztráció következett.

Ezek után a bevezető beszédre, valamint a szervezők és a vezetők bemutatkozására került sor. A fiatalok megismerkedtek a tábori szabályzattal, a táborozás céljával és ezután nagy izgalommal figyeltek Ayklerné Papp Zsuzsára, amint a Zrínyi és a Bethlen csoportokba való beosztásra szolgáló névsorokat olvasta fel. A két csoportban egyformán vannak beosztva mindegyik országból.

A résztvevők megkapták az első feladatukat: csoportosan be kellett mutatkozniuk. Már az első napon lehetőséget kapott a sok tehetség arra, hogy kibontakozzon. Mint a Zrínyi csoport, úgy a Bethlen csoport is zenés bemutatkozással készült, az előbbi versekkel tarkította a műsorát, míg az utóbbi egy humoros tánccal nevettetett meg minket. Rögtön feltűnt, mennyi tehetséges fiatallal van megáldva idén is a Rákóczi Tábor, egyikőjükkel, Balázs Etelkával, Erdélyből el is beszélgettem arról, hogy milyen érzéseket keltett benne ez az élmény, és hogyan érezte magát az első nap. 

„Amikor megérkeztünk, ledöbbentem  attól, hogy milyen gyorsan és bármiféle erőfeszítés nélkül összerázódott a társaság. A résztvevők bármiféle utasítás nélkül társalgásba, később spontán játékba kezdtek. Nem telt el sok idő és feszültségnek nyoma sem volt. Érkeztünk ismerkedni és a beosztásoknál már voltak kis csalódások, mert akadtak olyanok, akikkel szerettünk volna közelebbről is megismerkedni, de sajnos a másik csoportba kerültek. De ettől eltekintve nagyon jó csapatok alakultak ki. Nagyon örülök, hogy a Zrínyibe kerültem, rögtön feltűnt, hogy jó csapat vagyunk és leszünk is. Sok érdekes karakter, ötletekkel teli kreatív emberek. Ámultam azon, hogy milyen hamar sikerült rendeznünk a csapatmunkát és ennek köszönhetően a ránk bízott feladatot is összeszedettebben, könnyebben meg tudtuk oldani. Boldog vagyok, hogy itt lehetek és részt vehetek ebben a Táborban, türelmetlenül várom már azokat az élményeket, amik még előttünk állnak.”

Csütörtökön, július 3-án a két csapat külön folytatta az utazást, a Zrínyi csoport az Egri várat megtekintve tovább indult Miskolc felé, míg a Bethlen csoport Székesfehérváron keresztül Pécs felé vette az irányt. A következő 10 nap alatt rengeteg élményben lesz része mind a két csoportnak, magyarságukban és szellemileg megerősödve és sok baráttal meggazdagodva térjenek majd vissza otthonukba.

The new participants of the 2015 Students Without Boundaries program arrived in Mezötúr, Hungary on Thursday, full of anticipation. This city was the meeting point for all the young people from Ukraine, Serbia, Romania, Slovakia and Croatia. As a tradition, they were divided into two groups - named after Zrinyi and Bethlen.  The first task was for each group to give a short introduction about themselves. Each group used their talent and creativity to prepare a wonderful dance and poetry presentation. One of the participants, Balázs Etelka from Transylvania was interviewed about her first impressions in the camp:

When I arrived, it was surprising how easily we were able to make friends right away. We just simply started to chat with each other and then we also played some games.  We solved the task to create a performance as a group very quickly, because there are a lot of creative and talented people in my group. I am thrilled and happy to be here and cannot wait to see and experience all the things that are ahead of us in the following days.

On Friday morning, the two groups began the travelling part of the programme. The Zrinyi group travelled to Eger to see the famous castle and arrived that evening to Miskolc. That same day, the Bethlen group went to Pécs via Székesfehérvár.

A folytatásban a Bethlen csapat indulásáról és az első nap élményeiről
Takács Mária írását olvashatják

Tegnap érkeztünk meg Mezőtúrra, kaptunk egy kis eligazítást, és két csoportra osztottak be minket. Már az első nap rengeteg embert ismerhettem meg, akik különböző helyekről érkeztek. A mai nap folyamán úgy érzem, hogy a csapatunk már kezd összekovácsolódni, és ami nagyon fontos, alkalmazkodunk egymáshoz. Lehetőségünk volt Székesfehérvár nevezetes helyeit meglátogatni, és még szabadidőt is kaptunk a jó fej nevelőinktől. :)
A következő állomás: Pécs. Megvacsoráztunk, és kaptunk csokit (!!!), valamint zsebpénzt. Este pedig játék formájában tornáztunk és bemutattuk egymást.
Már a kollégiumban igazi családias hangulat alakult ki. Sok mosolygós arcot lehetett látni. A tábor jó hangulata, amit ismerőseinktől hallottunk már most kezdi kifejteni a hatását. Remélem, hogy ebben a csodálatos tíz napban még rengeteg jó barátot szerezhetek, és sokáig fogom megőrizni a táborban szerzett emlékeimet.  

A 22. számomra a 13.

The 22nd year is my 13th

Hát elkezdődött. A huszonkettedik. Én még csak 13 éve működök a táborban. Kezdetben segédvezető, majd csoportvezető és végül táborszervező. Rengeteg élmény, emlék, gondolat ami eszembe jut. Nehéz lenne egyet kiemelni.

Ami megmarad és mindig ugyanúgy, ugyan olyan erővel hat rám, az a résztvevők tiszta tekintete, nyitott rácsodálkozása a világra, és a szeretet, ami árad mindenkiből. Mit is kívánhatnék? A fiataloknak rengeteg élményt, szabadságot, örömet és, hogy a belőlük áradó nyitottság és kíváncsiság soha ne vesszen el. A tábornak még sok-sok ilyen fiatalt és sok támogatót, adakozót, hogy tovább folytatódjon ez a csoda. És magamnak még sok Rákóczi Tábort.

Isten hozott mindannyiótokat. És TÁMADÁS!!! (bocsánat Tibor bá, hogy lenyúltam a szlogened)

So it has begun—the twenty-second. For me, it is the thirteenth. First as an assistant in the group, then as a leader and finally as an organizer of the program. A flood of experiences, memories and thoughts come to my mind, it would be difficult to choose one.

However, the appearance of the participants, their curiosity and the love around them is always consistent. What could I wish for them? I wish them great experiences, freedom and happiness. A lot of new young people, supporters and sponsors for the Students Without Boundaries program. And more of this great camp for myself.  

Welcome everyone!

22. Magyarságismereti Mozgótábor

Students Without Boundaries program

Még a tábor indulása előtti napokban:

Interjúra hivták Ayklerné Papp Zsuzsát, a Rákóczi Alapítvány elnökét és Csadi Zoltánt, a budapesti Rákóczi Ferenc Alapítvány főügyintézőjét. Zsuzsát a tábor multjáról kérdezte a műsorvezető, Zolit pedig arról, hogy hogyan valtozott meg az élete, milyen más irányba fordította az eletét az, hogy részt vehetett a táborban és azóta hogyan alakult az élete, hogyan vesz részt a szervezésben, az alapítvány életében.

Az „Öt kontinens” (http://www.mediaklikk.hu/musor/otkontinens/) egy olyan világmagazin, amely a híd és a közvetlen kapocs szerepét kívánja betölteni Magyarország és a világ különböző részein élő magyarság tagjai között. Arra keres választ, miként lehet távoli országokban megőrizni a magyar identitást, és hogyan lehet népszerűsíteni a magyar kultúrát. A műsorban beszámolnak a magyarságismereti mozgótáborról, elsősorban erről beszélgettek a forgatás során.

A beszélgetés a tábor első hete alatt kerül adásba.

Before the start:

The "Öt kontinens” (Five Continents) television newsmagazine already conducted an interview with Susan M. Papp and Zoltán Csadi. They were interviewed about how the Students Without Boundaries came into being and how going through this program--as in the case of Zoltan Csadi—has changed his outlook on life. The Five continents program will feature this segment next week.